Kritika

Megérkezett a mozikba Terry Gilliam legújabb alkotása. Az egykori Monty Python tag nevéhez kultuszfilmek sora kapcsolódik és most sem csalódunk a mesterben. Az angol abszurd humor jeles képviselőjeként valamennyi Python film forgatókönyvének írásában részt vett és a Gyalog-galoppot ő is rendezte. A nyolcvanas évek második felére a komolyabb filmek felé fordult. Bár a Brazilban is található néhány vígjátéki elem, de Gilliam szürreális anti-utópiája semmiképp sem nevezhető vígjátéknak. Maró gúnnyal veszi célkeresztbe a bürokráciát és az embereket is, akik hagyták, hogy a gépek és a hivatalnokok uralkodjanak felettük; ugyanakkor az esztelenül robbantgató forradalmárokat is megveti. A főhősnek csak egy kiútja van: az őrületbe menekülés.

Az igencsak pesszimista hangvételű Brazil után a Münchausen báró kalandjai következett, amely (abszurditásában) egyfajta visszatérés volt a Monty Python filmekhez. Tökéletesítette előző alkotásainak vizualitását, és a sajátos képi világ azóta is jellemző filmjeire. Gilliam későbbi műveivel, A halászkirály legendájával és a 12 majommal sem hódolt be a hollywoodi álomgyárnak, képes volt megőrizni egyéni stílusát.

A Félelem és reszketésnek már alapötlete sem mondható szokványosnak: Raoul Duke (Johnny Depp) Las Vegasba indul jogtanácsosával, Dr. Gonzoval (Benicio Del Toro), azzal az ürüggyel, hogy cikket írjon egy sivatagi motorversenyről. Hőseinket az amerikai álom motiválja, amit a kábítószer és az alkohol segítségével remélnek megtalálni. Hamarosan egy száguldó piros kabrióban találjuk őket, részegen és belőve a volán mögött. Először jönnek a denevérek, majd az óriáshüllők, végül pedig már a néző sem tudja, hogy mi a valóság és mi egy kábítószeres őrült látomása. Elérik végül céljukat, megtalálják az annyira áhított amerikai álmot? Valószínűleg nem, feltéve, hogy az éterbe mártott amerikai zászlóból való inhalálás nem az, amit kerestek.

Gilliam nemcsak filmjének két főszereplőjét állítja pellengérre, ugyanúgy kigúnyolja a rendőrfőnököt, a kábítószer-ellenes konferencia résztvevőit, a magányos járőrt és valójában az egész társadalmat. A világ a züllött, nem az a néhány alak, akik képmutatás nélkül vállalják magukat, és azt teszik, ami jólesik. A drogok istenítése viszont távol áll a Félelem és reszketéstől, Gilliam nem engedi a nézőt azonosulni Duke-kal, vagy társával, sőt, nevetségessé teszi őket, amint a szerek hatására teljesen kivetkeznek emberi mivoltukból. Johnny Depp óriásit alakít, újra bebizonyítva, hogy korosztályának egyik legtehetségesebb színésze.

A Félelem és reszketés Las Vegasban zseniális korrajz (a film 1971-ben játszódik), amely le sem tagadhatná alkotóját, hiszen olyannyira jellemző rá Gilliam vizuális szürrealizmusa. Az amerikai álom különösen a hatvanas-hetvenes évek ifjúságának gondolatvilágát inspirálta, és ezt a néha őrületbe torkolló keresést többen is filmre álmodták. Talán a legismertebb ilyen témájú alkotás a Szelíd motorosok, amely tökéletesen mutatja be a hippi-korszak szabadság és boldogság utáni vágyát. Hová tűnt a már-már Szent Grálként áhított életérzés? Nem tudni. Az biztos, hogy jó 50 éve a Frank Capra filmekben (pl. It's a wonderful life) még megvolt, és az is valószínű, hogy most már örökre eltűnt.