Brad Pitt és Edward Norton péppé verik egymást. Elképzelhetetlen? David Fincher számára nem volt az: új filmje, a Harcosok klubja igencsak próbára teszi a fiatal Hollywood két díszpéldányának rajongóit. Mert a legnagyobb pofonokat nem a színészek kapják, hanem a nézők.
A Harcosok klubjának első szabálya: Nem beszélsz róla. A második szabály: Nem beszélsz róla. Úgy tűnik, az amerikai kritika nem tisztelte ezeket a szabályokat, mert bemutatása előtt és után, azaz a tavaly nyári-őszi hónapokban a Harcosok klubjától zengett a sajtó. Érthető: egy Brad Pitt-filmnél kötelező a felhajtás. Csakhogy ezúttal nem a színész kapta a legnagyobb publicitást, hanem maga a film. Az amerikai kritikusok véleménye megoszlott - a hozsannázókkal szemben sokan túlzottan erőszakosnak tartották, sőt egyesek egyenesen fasiszta jellegűnek titulálták -, nem maradt el a hisztériakeltés sem (egy washingtoni kisvárosban néhány tinédzser állítólag eljátszotta a film bunyós jeleneteit) - ennek ellenére a Harcosok klubja az év végi szavazásokon rendre az elsők között végzett, Európában pedig néhány magazin a tavalyi év legjobb filmjének választotta.
David Fincher 1963-ban született egy oregoni kisvárosban. Nyolcévesen döntötte el, hogy filmrendező lesz. Tíz évvel később bekerült Lucas Industrial Light and Magic nevű cégéhez, ahol négy évig dolgozott. Ezután tévéreklámokat és klipeket készített (többek között az Aerosmith, Madonna és Paula Abdul részére), rendezőként az Alien sorozat 3. részével (Végső megoldás: Halál) mutatkozott be, ám a film csúfosan megbukott, ami elvette Fincher kedvét a filmkészítéstől. Visszatért szeretett műfajához, a klipekhez, de képtelen volt szakítani a filmmel, és második nekifutása, az 1995-ös Hetedik végre meghozta számára az áhított babérokat. A Harcosok klubja a 4. rendezése, 2000-ben két filmjét (Rendezvous With Rama, The Black Dahlia) mutatják be.
A film rendezője, David Fincher azt szerette volna, hogy a reklámplakátokon egy nagy darab rózsaszín szappan virítson, a gyártó Fox azonban nem volt vevő a pimaszságra, így aztán maradt a nézőcsalogató változat a két főszereplő, Brad Pitt és Edward Norton arcképével. Aki csupán a két sztár neve miatt váltott jegyet a filmre, nem biztos, hogy jól érezte magát, az viszont biztos, hogy ezután másként tekint majd Pittre. A most 35 éves hollywoodi adonisz élete eddigi legjobb filmjének tartja a Harcosok klubját, habár ez vajmi keveset számít elsőszámú rajongói, a nők szemében, akik képtelenek összeegyeztetni álomlovagjuk romantikus szerepeit a Harcosok klubjának kopaszra borotvált fejű, anarchista gurujával. Ez a film nem is a nőknek készült. Ez a film nem is a tömegeknek készült.
A Harcosok klubja a második és harmadik iksz között vergődő generáció filmje, amely az irányt vesztett, szerepében elbizonytalanodott férfitársadalom szemszögéből világít rá az életre, a Mátrixon innen. Az angolszász kultúrában Generation X-ként emlegetett még-fiatalok mindenen áthatoló, mindent átjáró cinizmusa süt a filmből, amely ugyanakkor nem nélkülözi a - gyilkos - humort sem. A Harcosok klubja bemutatja, mi történne akkor, ha a férfiak szabadjára engednék az engedelmesen elfojtott dühüket, hogy megszabadulva minden kötöttségtől végre visszanyernék a szabadságukat, a tisztánlátásukat. A Harcosok klubjának receptje erre: a vérre menő ökölharc. A bunyó, amely nélkülözi az ellenségeskedést, a másik felett aratott győzelem katarzisa helyett a megtisztulás, a szellem felszabadulásának katarzisát hozza. Azaz, csak hozná: a "klubtagok" számára ugyanis nincs megváltás.
Chuck Palahniuk két évvel ezelőtt robbant be az amerikai irodalmi életbe második regényével, a Harcosok klubjával. A könyvvel fityiszt akart mutatni a kiadóknak, amelyek előző, Survivor című regényét elutasították. A kiadók nem sértődtek meg, inkább egymást túllicitálva kaptak a könyv után. Palahniukkal végül a WW Norton kötött szerződést. A rövid időn belül kultusz-regénnyé vált Harcosok klubja egy 1996-ban írt novellából született, mindössze három hónap alatt. A mai napig az Oregon állambeli Portland-ben élő Palahniuk 1993-ban kezdett írni, miközben dízelmotor-szerelőként dolgozott. A munkás külsejű, francia-orosz származású író legutóbbi műve, az Invisible Monsters tavaly ősszel látott napvilágot. A Harcosok klubja a filmmel egy időben magyarul is megjelent.
David Fincher Chuck Palahniuk regényét használta alapanyagként. A könyv még a többi hozzá hasonlóan friss, provokatív, generációs életérzést közvetítő és kultuszgyanús műhöz - lásd Irvine Welsh Trainspottingja - képest is keményebb dió: a Fight Club amolyan anarchista "idézhető idézetek" gyűjteménye, amelynek megfilmesítése különleges fineszt igényel. Fincher jó érzékkel használta Jim Uhls forgatókönyvét, a film képi világa és mondandója szerves egységet alkot, erősítik egymás hatását. A Harcosok klubja sötét és sivár világra nyitja rá a nézők szemét, Fincher tökéletesen kihasználja a klip- és reklámfilmkészítés során felhalmozott tapasztalatait. Mindehhez erőteljes színészi játék társul: Brad Pitt végre kedvére kitombolhatja magát, Edward Norton pedig ismét bizonyította, hogy elsőrangú karakterszínész. Mi több: a Harcosok klubja igazából az ő filmje.
Norton névtelen Narrátort alakít, egy valódi, a fogyasztói társadalom foglyává vált yuppie-t (a sors iróniája, hogy Norton nagyapja "találta fel" a bevásárlóközpontot), aki keresi a gyógyírt álmatlanságára, és a kiutat a mindennapok unalmából. Már semmi sem vált ki belőle valódi érzéseket, ezért halálos betegek önsegítő csoportjaiba veteti fel magát, hogy meghatódjon, elszoruljon a szíve és végre kisírhassa magát. Itt találkozik Marlával (Helena Bonham Carter), aki hozzá hasonlóan "turista", a nő feltűnésével azonban elmúlik a terápiás csoportok varázsa, és a Narrátor újra visszazuhan a lelketlen világába. Ekkor hozza össze a sors Tyler Durdennel (Brad Pitt), az utazó szappanárussal. A férfi mindazt megtestesíti, amivé a Narrátor válni szeretne: vakmerő, ellenállhatatlan, tele van energiával. A két férfi létrehoz egy titkos klubot, ahol a férfiak megszabadulhatnak frusztrációiktól - azáltal, hogy össze-vissza verik egymást. A Harcosok klubja egyre népszerűbbé válik, később annyira kinövi magát, hogy újabb és újabb klubokat kell létrehozni. A Narrátor és az időközben szinte messiásként tisztelt Tyler közötti viszonyt kissé bonyolítja, hogy mindketten ugyanabba a nőbe, Marlába szerelmesek, de a két férfi sorsa végérvényesen összefonódott - hogy mennyire, az csak a végén derül ki.
A magyarországi "X-Generációsok" január 27-től válthatnak jegyet saját megfilmesített pszichoanalízisükhöz.
